Nem néztem most utána, hogy jelenleg mi a helyzet, de jól emlékszem, hogy még a gorbacsovi nagy Szovjetunióban is tavaszi-őszi rendszerben folytak a legfelső szintű labdarúgó-bajnokság és a kupa küzdelmei. Az európai kupákban úgy július táján az előző év novemberi győztesek és helyezettek indulhattak el. A hosszú téli szünetben pedig szinte minden labdarúgó a jégkorongot vagy a jáglabdát (a gyeplabda téli változata) választotta, és közülük nem egy a válogatottságig vitte ott is.

Adott az analógia: a női nagypályás labdarúgásban három és fél hónapos szünet kezdődött nemrég. A csapatok jó magyar szokás szerint elvárják a külföldi meghívásokat, hazai torna rendezését azonban aligha vállalják. A szegényes infrastruktúra-helyzetre, rossz időjárásra panaszkodnak - de akkor hol vannak a tavaszi, nyári, őszi hazai focitornák? Szerencsére a Ferencváros az idén nyáron is tovább törte az egy évvel ezelőtt megtört jeget, és jövőre is folytatást ígér.

Az önjelölt krónikás, aki létezésének értelmét a labdás csapatsortokhoz, azon belül is az utánpótlás együttesekhez kapcsolódó hírek, események közreadásában jelölte meg, ilyen helyzetben keres egy másik sportágat, igyekszik megismerkedni a klubokkal, játékosokkal, vezetőkkel, figyeli a kontinens- és világesemények híreit, beszámol a válogatottak sikereiről és balsikereiről. És ha már megemlítettem, legyen ez a sportág a jégkorong, először úgy általában, majd a leány utánpótlás szakágra fókuszálva. Folytatás hamarosan, rövid kitérővel a szépirodalom és a dixieland világába.