Miért kellene az MTK-t kizárni minden MLSZ bajnokságból - és miért nem lehet

Az alcímhez illik némi magyarázatot adnom. A legfelső osztály nyolc csapata közül részemről a legmélyebb ismeretség, a legnagyobb rokonszenv és a potenciális előrelépésbe vetett legszilárdabb hit éppen az MTK csapatához kötődik. Ettől függetlenül tudok, ha kell, tárgyilagos maradni, hiszen igazi kedvencem a Vasas, amely - hála istennek - nem szerepeltet felnőtt női csapatot ebben a bajnokságban. Sok kedvenc játékosom van a csapatban, és elnézést kérek azoktól, akiket nem említek, de az ő szakmai tudásukat, labdarúgás iránti alázatukat is elismerem. A favoritjaim tehát, felállási rendben: Szőcs Réka, Demeter Réka, Szabó Zsuzsa, Csányi Dia, Palkovics Nóra, Nagy Lilla, Pádár Anita. Közülük hárommal már sikerült interjút készítenem, amiből kiderült, hogy jóval átlag felett intelligensek is.

Halleluja és hozsánna, ímé megkezdődének a Jet-Sol nevű mecénás által támogatott felnőtt női nagypályás labdarúgó nemzeti bajnokság legfelső osztályában a 2014/2015-ös évad mérkőzései. (Kék színnel írom a mostani, 2014. augusztusi észrevételeimet.) Ha le akarom mérni a különbséget az előző szezonhoz képest, arra a logikus módszerek egyike az, ha visszatekintek az akkori fordulókról írott észrevételeimre. (Annyit már hadd engedjek meg magamnak, hogy az akkor leírtakat objektívnak higgyem.)

2013. novemberében hoztam át egy másik blogomból hat-hét bejegyzést, amelyek valódi kelte természetesen korábbi, úgy 2013. augusztus közepe tájától kezdve íródhattak, amikor a tavalyi szezon elkezdődött. Érdemes belőlük néhány szemelvényt kiemelni, és rákérdezni: "No és mi a helyzet ma?" Nem említek külön blogbejegyzés-címeket, linket sem adok itt, csak egyetlenegyet: akinek kedve van a szövegkörnyezetet is látni, olvasson bele a "Kisasszonyfutball" című blog mintegy 110 bejegyzésébe itt. Lássuk hát az egy évvel korábbi idézeteket.

"Észrevételek a fejlesztési stratégiához

Az MLSZ Női Bizottsága által összeállított dokumentumhoz (lásd itt) még a bajnokság megkezdése előtt, többek között az alábbi észrevételeket tettem (dőlt betűvel idézem a dokumentum megállapításait):

1. „A rájátszásban a csapatok (alsóház, felsőház), körmérkőzéses, kétfordulós rendszerben, oda-vissza alapon mérkőznek meg egymással […]. A rájátszásban résztvevő csapatok […] az alapszakaszban egymás ellen elért eredményeiket magukkal viszik.”  A második mondat ellentmond az előzőnek, mert ez így nem kettő, hanem négy forduló, csak az első kettőt már lejátszották. Én személyesen jobbnak tartanám tiszta négy szakaszos teljes forduló megrendezését. Ebben a témában további megfontolások a Versenykiírással foglalkozó részben találhatók.
   
   
2. A rajtengedély feltételei között: …” . az MLSZ vonatkozó szabályzataiban meghatározott edzők és más sportszakemberek megbízása;” A mérkőzéseken is jelen levő sportorvos, de legalább megfelelő képzettségű sportgyúró alkalmazása szükséges (legalább a hazai csapat részéről). Hiányában a játékvezetőnek nem volna szabad engedélyeznie a mérkőzés megkezdését!  Később szerepel egy megállapítás: „Olyan luxusra, mint […], masszőr, […] nem, vagy csak ritkán jut forrás.”
   
   
3. „A játékvezető-képzésben jelentsen előnyt a játékosmúlt.” Nem értek egyet elvben sem, és inkább arra helyezném a hangsúlyt, hogy a játékosok kapjanak rendszeresen ismétlődő képzést a játékszabályokból. A játékvezetők játékosmúltja semmiképpen ne legyen első rendű preferencia-szempont. Előzze meg a fizikai, pszichikai, pedagógiai alkalmasság, az általános intelligencia, a felelősségtudat, stb. 
   
   
4. A futball és a futsal viszonya fejezet: „Korlátozást csak a játékosok sportszerződései jelenthetnek, amelyekben amatőr sportoló és a sportszervezet köthet egyéb sporttevékenységet kizáró megállapodást.” Ennyi szerintem bőven elég. Két különböző sportágról van szó – futsal helyett lehetne akár kalapácsvetés vagy szinkronúszás –, a játékosok pedig döntésképes, érett személyek."

Nincs tudomásom arról, hogy készült volna bérmiféle hivatalos értékelés arról, mit hozott a fenti stratégia alapján lejátszott első szezon. Arról sem, hogy a látottak alapján módosították volna magát a stratégiát. Nézzük tovább, ugyanott:

"Észrevételek a Versenykiíráshoz

A 2013/14 szezonra érvényes Versenykiíráshoz (lásd itt) kapcsolódó észrevételeim:

• A 3. pont D) és E) alpontjához: Nem esik szó arról, hogy az MLSZ miféle módon számol el a sportszervezetek által befizetett nevezési díjakkal és tagdíjakkal. Ugyanitt egy és ugyanarra a fogalomra hol a "tagdíj", hol a "tagsági díj" kifejezés szerepel.
  
  
• Az 5. ponthoz: Összeadási hiba.
  
  
• A 6. pont B) alpontjához: A rájátszásos rendszerről már szó esett; a magam részéről nem vagyok a híve, de elegendő egyéb (nem kifejezetten szakmai) alapos indok esetén el tudom fogadni, kísérletképpen.
  
  
• A 6. pont C) alpontjához: Ezt a lebonyolítási rendszert semmiképpen nem tudom támogatni. Két szomszédos helyezésű csapat között akár tíz vagy több pont különbség is kialakulhat, ám a hátrább állónak elég két 0-0 végeredményű meccset játszania és tizenegyesekkel megelőzheti a másikat.
  
  
• A 16. pont D) alpontjához: Az itt szereplő előírást egyetlen csapat egyetlen játékosa sem teljesíti. Az alpont nem tartalmaz szankciót."

A tavalyra érvényes Versenykiírásban egyetlen hibát sen javítottak, sőt, az ideiben ugyanazok továbbra is szerepelnek, persze újabb melléfogásokkal kiegészülve. Most már például a rájátszás legvégén az első és második csapat között akár 42 pont különbség is lehet, hála a "minden pontot magával visz" sémának, amit boldog-boldogtalan dicsér. Mert utálnak számolni egy kicsit.

 ... De teljesen fölösleges is tovább folytatni. A tobb mint 110 bejegyzésbe gyakorlatilag bárhol beleolvasva teljes bizonyossággal belefut az olvasó egy olyan megállípításba, amely arról tanúskodik, hogy nem csak a jobb sorsra érdemes játékosok hatalmas többségére érvényes nem az "amatőr", hanem a "dilettáns" jelző, hanem - fokozott mértékben - az őket irányítókra is. Senki nem veszi tudoműsul, hogy nem elég kedvelni a maguk helyén valónban vonzó nőies formákat, hiszen a labdarúgás azért mégis csak egy szakma volna, hölgyek és urak.

Három fiú állt előttem tegnap a "Salgótarjáni úti" libalegelő korlátja mögött, szurkolók, lehettek úgy 6, 8 és 10 évesek. Nyilván focisták maguk is. És minden kialakult helyzetben tudták a jó megoldást, amelyet a játékosok hatalmas többsége nem hogy végrehajtani nem fog soha,, de még a gondolatig sem jut el. Rendben, kedvtelésből focizni lehet, és ha ezt a "nagyok" bajnokságnak titulálják és fizetnek érte, ám tegyék. De kedvtelésből csapatot edzeni? Kedvtelésből bajnokságot szervezni? Kedvtelésből felkészülni egy nagy nemzetközi megméretésre, annak közönségkapcsolati vonzataira? Valóban azt gondolják ezek a személyek, hogy megy az magától, nem kell hozzá szakismeret? Kinek van akár csak elképzelése is Kiss Lászlón és talán Lovász Gyöngyin, talán Gaál Gyöngyin (vele soha nem beszéltem még)  kívül arról, hogyan kell művelni ennek a szakmának az egyes ágazatait?

Én azt mondanám, hogy ami ennyire döglődik, azt hagyni kell szépen kimúlni. Aktív rásegítésre nem gondolok, de egyetlen további forintot nem szabad ebbe a feneketlen kútba dobni. Nincs már benne víz, csak döglött békatetemek. Remélem, kihallatszik a mondandómból, hogy ez alatt nem a szenvedélyes, a futballt alázattal, szeretettel űző, de a hatalmas többséget tekintve egy bizonyos szinten túl jutni soha nem képes játékosokat értem. Minden tiszteletem az övék: találják meg azt a szabadidő-egyesületet, ahol saját örömükre, fölösleges kötöttségek nélkül, ingyen sportolhatnak, amikor, ahogyan és akivel a kedvük tartja.

És akkor vissza az alcímhez. Az MTK itt csak kirívó példaként szerepel: egyetlen sportszervezet sem teljesíti sem a Versenyszabályzat, sem a Versenykiírás összes előírt rendelkezését, márpedig bizonyos számú ismétlődés után a kizárás következik. És az miért nem hajtható végre? Mert a kritikus pontok, milyen a véletlen, nem kerültek bele az MLSZ és az egyes sportszervezetek közötti egyedi szerződésekbe. Halleluja, mindenki boldog, jövő hét végén is kitáncikálnak a csajok a "pályákra", és elkápráztatják a nézőket... Na, vajon mivel? A Kötényblog tudja a választ: nemcsak a labda gömbölyű...

A fentiek nagy része nem saját észlelet, hanem 6 és 66 év közötti életkorú férfi szurkolók, csapatvezetők, edzők, stb. megállapításai. Nyilván egyetértek velük, ha egyszer átvettem a lényegüket. Mivel nem hatalmaztak fel rá, a nevük közlését most mellőzném. Ha bárkinek gondja támad bármelyik fenti állítással, rajtam kérje számon.